Csak ültem az ágyon, ültem, és néztem ki a fejemből. Semmi nem történt. A világ mintha megállt volna, minden elcsendesült. Bár, lehet, hogy ez csak amiatt volt, mert mindenki aludt. Ilyen ez az éjszaka. Csendes, sötét, és magányos. Már akinek. ha van az életedben olyan személy, aki átölel éjszakánként, még ha csak az édesanyád, vagy a plüssállatod is az, becsüld meg. Mellőlem már Brumi is néha lemászik az ágyról. Ez megszégyenítően kellemetlen, bár nem tudom, hogy vajon az a része az, hogy bevallom, hogy egy Brumi nevű medvével alszom, vagy hogy még neki se kell az éjszakai társaságom.
De elkalandoztam, mint az már megszokható volt. Szóval ültem az ágyon, és... Valójában sorozatot néztem. Igen, az éjszaka közepén. Mert nem ...

Kell, hogy láss...